Barna: Hogyan határoznád meg a valóságot, mint olyat?

Uri Geller: A valóság véleményem szerint a tudatod, ami azt jelenti, hogy lehetséges, hogy te – mi is a neved, Marthy? A keresztneved, Barna – lehetséges Barna, hogy te voltképpen nem vagy itt, csak én teremtlek téged az én valóságomban, és talán te is kitalálsz engem, mint tapintható valóságot, mert a világegyetemben semmi sem szilárd. Ez az asztal szilárdnak tűnik, de nem az, csak energia. Minden mozog, mindennek van egy frekvenciája. Ez Albert Einstein elmélete. Tehát ez a meghatározásom. Lehet, hogy a tudat az nem egy test, az egy semmi, és csak gondoljuk, hogy  létezünk, de közben tisztán a tudatról van szó.

Barna: Tehát véleményed szerint nem beszélhetünk objektivitásról.

Uri Geller: Nem tudom. Én csak egy emberi lény vagyok. Nagyon nehéz lenne biztosra megmondanom neked. De el tudom mondani az elméletemet: a tudat olyan erős, olyan mély és olyan tiszta, hogy a tudattal bármit meg lehet tenni. És lehet, hogy én teremtem a saját valóságomat. Lehet, hogy ezt itt mind csak én teremtem.

Barna: Folyamatosan fejleszted magad?

Uri Geller: Nem igazán, nem. Elfogadom, aki vagyok, azt teszem, amit szeretek tenni, igyekszem segíteni az embereknek, nem töröm az agyam azon, hogy tovább fejlődjek, mert hiszek a halál utáni életben. Mivel hiszek a lélekben; amikor meghalunk, a lelkünk nem hal meg, hanem átmegy az élet utáni világba, így sok más helyet fogok megismerni, ahol más dolgokat tudok fejleszteni.

Barna: Pontosan ezt akartam kérdezni, hogy találsz-e megerősítést bármilyen vallásos műben, vagy gondolkozásban, legyen az a Tóra, a buddhizmus, vagy például a Tao, mert amit az álmodásról mondtál, az nagyon hasonlít arra (amit egy kínai mester mondott), hogy akkor én álmodom a lepkét, vagy a lepke álmod engem? Tehát találsz bármilyen megerősítést a vallásokban, vagy egybeesnek a tanítások a gondolkodásoddal bármilyen módon?

Uri Geller: Először is nagyon tetszenek a kérdéseid. Nagyon egyedi a megközelítésed. Vallásos ember vagyok, ami annyit tesz, hogy hiszek Istenben. De sajnos manapság a vallást  kificamítják, kiforgatják, kihasználják, a vallás nevében emberek ölik meg egymást. Engem az én hitrendszerem befolyásol. Hiszek benne, hogy valahol a világ misztikus, a világegyetemnek van egy természetfeletti valósága, hiszem, hogy van valami felsőbbrendű létező valahol. Én azt hiszem, az ilyen hittel születni kell. Ezeket akkor is hittem, amikor egészen kicsi gyerek voltam. Hiszek például a kabbalában, de tisztelek minden vallást. Mindazonáltal nem teremtek belőlük egy szükséget a létezésemhez.

Barna: Túl nagy kérés lenne, ha megkérnélek, hogy definiáld a tudományt és a hitet?

Uri Geller: Tudod Albert Einstein mondott valami olyasmit, hogy a tudományban a legcsodálatosabb dolog az ismeretlen misztériuma. A mai tudományban ma nagyon keveset tudunk. Voltaképp, ha belegondolsz, hogy több, mint három évtizeddel ezelőtt elvittünk egy embert a Holdra, biztonságban visszahoztuk, de a rákot nem tudjuk meggyógyítani, az AIDS-et nem tudjuk meggyógyítani. Tehát azt hiszem, talán valahol hiba van ebben a nagy tudományos képben. Talán az üzlet, talán a nagy pénzek, talán bizonyos problémákat nem akarunk megoldani.

Barna: Amikor nincsenek kamerák, nincs aki megítéljen, az önbecsülésed min nyugszik, hol látod magad, mint emberi lény, mi a küldetésed?

Uri Geller: Nem tudom, mi a küldetésem. Nem érzem, hogy fontosabb lennék, mint te, vagy ők, vagy ők (az emberekre mutat a helyiségben). Csak egy emberi lény vagyok, egy furcsa, vagy érdekes képességgel, vagy tehetséggel, amit tudok hogy tálalni – tudom, hogy ez furcsán és triviálisan hangzik – a küldetés számomra, hogy létezem, haladni az idővel, ha egyáltalán létezik idő.

Barna: Van valami, amit  bárki megtehet, hogy ezeket a képességeket kifejlessze? Van valami gyakorlat, vagy gondolkodásmód, amit ajánlani tudnál?

Uri Geller: Mindenkinek, bárkinek, azt tudom ajánlani, hogy váljon pozitív gondolkodóvá. Mert minden elgondolt gondolatodnak van egy biológiai és biokémiai tulajdonsága, és a világegyetem figyel rád. Ha kiküldesz egy pozitív gondolatot, van egy törvény a világegyetemben, amiről valószínűleg hallottál, úgy hívják, a vonzás törvénye, a világegyetem visszaküldi. A világegyetem nem ítéli meg, hogy rossz, vagy jó, de ha a gondolatod pozitív, ugyanúgy, mint a gravitáció során, van egy vonzási törvény, amitől az visszajön. Ha negatív gondolatokat gondolsz, hogy nem fog sikerülni, nem tudom megtenni, vesztes vagyok, és kiküldöd ezt az üzenetet, vissza fog rád jönni. Tehát a tanácsom az, hogy maradj pozitív, higgy magadban, meditálj egy kicsit, győződj meg, légy együttérző, és a hozzáállásod a világhoz legyen egy hálateli hozzáállás. Légy hálás azért, amid van, mert ha körbenézel, egy csomó ember sokkal rosszabbul él, mint te. Minden harmadik másodpercben, huszonegy, huszonkettő, huszonhárom, tudod mi történik? Egy csecsemő éhen hal a világon. Minden harmadik másodpercben!

Barna: És mi a véleményed azokról, akik nagyon szkeptikusak a képességeidet illetően, nyilvánosan rád akarnak cáfolni, meg is teszik ezt elég gyakran?

Uri Geller: Imádom őket! A legjobb PR-em. Amit a szkeptikusok tettek a karrieremért, ha fizetnem kellett volna egy PR-est érte, legalább ötmillió dolláromba került volna. Ez remek, voltaképpen butaság, amit csinálnak. Ha valakit tönkre akarsz tenni, elhallgatsz, nem beszélsz róla, nem promotálod. Mindaddig, amíg jól írják a nevemet, imádom őket. Tudod mit mondott Oscar Wilde száz évvel ezelőtt? Egyetlen rosszabb dolog van annál, ha beszélnek az emberről: ha nem beszélnek az emberről.

Barna: Igen, mint a Monty Python jelenetben is. És megesik, hogy néha önkéntelenül is olvasol az emberek gondolataiban? Vagy van, hogy használod a képességeidet olyankor, amikor nem is tudsz róla? Például arra, hogy én most mire gondolok, vagy hogyan gondolkodom?

Uri Geller: Nem, nem, nem tudom állandóan aktiválni az energiámat. Nem is akarom. Emlékeztetnélek, hogy én csak egy normális ember vagyok, aki éli az életét; igyekszem jó családtag lenni, szeretem a családomat, a barátaimat, állatszerető is vagyok, vegetáriánus, nem ölök meg állatokat, megvannak a filozófiai nézeteim, az ideológiai hitrendszerem, amiben igyekszek következetes lenni. Teljesen normális vagyok.

Barna: És most, az utolsó kérdés. Véleményed szerint mi lenne a jó utolsó kérdés ahhoz, hogy ez az interjú sikeres legyen? Ez?

Uri Geller: Nem. Az utolsó kérdéssel természetesen promotálni kell A kiválasztottat Magyarországon. Ne szalasszák el a műsort, lenyűgöző! A TV2-n lesz, és szerintem a magyarok számára hatalmas élményt tartogat.

Barna: Bocsánat, még egy utolsó kérdés: a magyarországi műsor különleges számodra bármilyen szempontból, összehasonlítva a többi show-ddal?

Uri Geller: Teljesen, hiszen magyar vér is van bennem. Apám itt született (magyarra vált), beszélek kicsit magyarul, és hihetetlen nekem az, hogy most visszajöttem Magyarországra negyven év után, és van egy Uri Geller show-m. De nem rólam szól, ez a nagy dolog, hogy nem rólam szól, hanem a tíz fenomenális fellépéséről, és nekem ez nagyon fontos, hogy én tudok adni nekik pódiumot (hogyan is van magyarul az, hogy stage? Színpad...) egy színpadot, hogy ők is sikeresek lehessenek a világban.

Riporter: Marthy Barna

Operatőr: Érsek-Obádovics Nándor

Vágó: Tóth Sándor (Sasa)

Forrás: tv2.hu